A hét közepén gondoltam egyet és elutaztam Győrbe. Kicsit éreztem, hogy rám fér egy kis feltöltődés a sok munka után. Pénteken reggel meg is vettem online a jegyeket oda is és vissza is, hogy azzal már ne legyen gondom és még aznap szálltam is fel a vonatra. Gondoltam, hogy Kelenföldön szállok fel, mivel ahhoz voltam közelebb. A helyemet nagy nehezen meg is találtam és mint szokott lenni, most is tudtam, hogy a Münchenbe tartó vonaton meg kell harcolnom a turistákkal, hogy le is tudjak oda ülni. Nem tudom, hogy ti mennyit szoktatok vonatozni a RailJet-tel, de általában ott sok a német és az osztrák talán elvétve találsz magyar embereket is. Hát most nagy meglepetésemre inkább minden nemzetiségből volt most. Tudom és nézem is híreket, hogy mi zajlik nálunk és sajnálom is azokat a családokat, hogy ilyen sorsra jutottak, ám ez ami a vonaton fogadott meglepett. Lehet, hogy ők nem menekülni akarnak vagy ha igen, akkor ők furcsa, hogy vidámabban élik meg a velük történő eseményeket. Szóval, hogy értsétek is végre, amikor felszálltam, nagy nevetés, viháncolás, mosolyok fogadtak. Amikor le sikerült ülnöm a helyemre, egy arab házaspár mellettem volt. A feleség ült a férje pedig állt mellettem. Hirtelen elkezdtek arabul beszélni hozzám, amin egy kicsit meglepődtem. Igaz, most egy pár hónapja elég sötétre sikerült a fodrásznak befestenie a hajamat és nyáron sikerült egy kis színt is felszedni, de talán a kék szemeim elárulják, hogy más népcsoporthoz tartozom. Persze ezzel nincs is semmi baj, sőt nagyon édesen mosolyogtak rám és kezdtek el beszélni hozzám, mire reagáltam rá, hogy sajnos nem értem. A nő nem tudott más nyelven beszélni, így a férjével kommunikáltunk, ahogy tudtunk mert angolul ő is elég nehezen beszélt. Leírták a nevüket arab írásmóddal, ami nagyon érdekes volt és szép. Néha még szóba elegyedtünk aztán én szálltam is le. Ezen még sokszor elmosolyodtam és eszembe jutottak. Aztán láttam leszállva, hogy sajnos nem jobb a helyzet Győrben sem, mint Pesten. A pályaudvari drogériába rohantam, mivel csodák csodájára ott szakadt az eső. Gondoltam, ha már ott vagyok körbe nézek, veszek ezt-azt. Hát nem is jöttem ki üres kézzel, de majd az új szerzeményeimet is megmutatom. Ott az eladó nagyon kedves volt és egy kicsit kérdezősködtem is, hogy hogy zajlik itt az élet a sok ember miatt. Semmi jóval nem tudott szolgálni. Elmesélte, hogy minden este rengeteg embert szednek le a vonatról, tehát sokan ott ragadnak. Ezek után még körbe néztem és utána utaztam is tovább egy kicsiny falucskába busszal.

Talán ami a legmeglepőbb volt Győrben és környékében, hogy nincsenek összefirkálva a tömegközlekedési eszközök, sem az épületek nagy része és kedvesek az emberek, ezek mellett oda is figyelnek egymásra, előzékenyek és még rengeteg pozitív dolgot fel tudnék sorolni.

Szóval, kellemesen csalódtam és jó érzés volt!

Nektek milyen élményeitek vannak utazásokkal kapcsolatban?

 Az egyik dolog, ami a bakancslistámon szerepelt az egy kis tigris simogatása volt. Szerencsére a hétvégén sikerült is, mégpedig az abonyi magán állatkertben.

Bevállaltuk, hogy kocsi helyett vonattal és sétálva tesszük meg az utat oda. Egyet javasolok, soha senki ne menjen úgy, mert először is a vonat csak 30km/h-val megy, másodszor van egy pár érdekes hely ahol megáll, harmadszor pedig a vonatról leszállva az állatkertig az út gyalog nagyon hosszú főleg a ragyogó napsütésben. :D
Szóval az állatkert csodálatos helyen található és nagyon szuper. Az állatokat nyugodtan lehet simogatni, etetni és szerencsére nem óriási üvegfallal vannak elkerítve. 

Nagy szerencsénkre, pont úgy értünk oda, hogy a kis tigris etetése kezdődött. Mindenkit rángattam át az egész állatkerten, hogy odaérjünk és legyen helyünk. Amikor végre kihozták már az eszméletlenül nagy élmény volt. Az állatkert tulajdonosa hozta ki és megetette, mesélt róla és még sok mindenről. Majd körbe sétált és fel is emelték, hogy mindenki megsimogassa. Olyan puha a bundája és puha a tappancsa. 

Miután a sok mókás történetet végig hallgattuk és rengeteg édes élményt gyűjtöttünk átvezettek minket a nagyobb tigrisekhez is és róluk is meséltek sok érdekes dolgot, ezek mellett láttuk azt is, hogy ezek a nagy cicák mennyire szeretik a tejszínhabot. :D

Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom. Ne hagyjátok ki és ezek mellett 2 hét múlva már a látogatóknak is odaadják a kis tigrist. ;)

 Az ország pontjainak felkutatásának újabb fejezetéhez értünk. Bár nem teljesen ismeretlen tájakon jártunk, volt azért találtunk felfedezésre alkalmas vadregényes utakat.

 A szállásunk a cseszneki vár alatt volt közvetlen egy nagyon szép panorámájú csodálatos vendégszeretetű kis panzióban. Nagyon finom ételeket ettünk és kényelmesen tudtunk a nagy túrák után megpihenni. A várból csodálatos kép nyílik a Kisalföld hol dimbes-dombos hol sík tájaira. A sziklamászásra is alkalmas sziklás környezettől az erdős, mezős kis helyeken át rengeteg látnivaló van. A közelben van Zirc is és onnan egy kis autókázásra a Balaton. 

Ti merre szoktatok kirándulni?